Bánta neve
Mátyás és Beatrix fogadása

Mátyás és Beatrix a Loncsos alján, Szélhelyen át mentek általában bántai kirándulásaikra. A Loncsos nyugati szélén, a bővizű Szélhelyi–forrásnál tartottak mindig pihenőt. Ezt a forrást egyesek „Mátyás vadász forrásának” is nevezték.
A tudósabb palotaiak szerint a forrásnál széket is ácsoltatott Mátyás király, hogy legyen mire leülniük, s ezért a forrás neve „székhelyi” volt eredetileg, csakhát a nép, eltorzítva Szélhelyi–forrásnak nevezi.
Egy ideig nagyon jól érezte magát a királyi pár Bántán, a vízparton, ahol Beatrix kedvelt szórakozása a halfogás lett. Mátyás ezt férji türelemmel viselte, de aztán föltámadt benne a vágy a vadászat után. Csak, hogy adja ezt udvariasan felesége tudtára?
Végül fogadást kötöttek, hogy másnap reggel Beatrix megy halászni Bántára, Mátyás pedig vadászni Bátorkőre. Kinek kedvez előbb a szerencse? Vajon Beatrixnek sikerül–e előbb halat fogni, vagy Mátyásnak vadat lőni?
Megegyeztek abban, hogy az, akinek sikerül, rögvest jelző lövést adat a mozsárágyúval, hogy tudassa a másikkal a győzelmet. (Hogy miért éppen mozsárágyúval, nem tudni, de minden mesemondó, mondaközlő ragaszkodik a mozsárágyúhoz.)
Nyilván nagy lehetett Palota várában a készülődés a különös fogadásra. Másnap reggel egyszerre rúgtatott ki Palotából a két vidám lovascsapat. Beatrix Bántára vágtatott halászni, Mátyás Bátorkő erdejébe vadászni.
A szerencse – Fortuna istennő – Beatrixnek kedvezett. (Ezen nincs mit csodálkozni, ő is itáliai, s ráadásul nő is.)
Beatrix hálójában ott ficánkolt egy szép csuka. Ő is ugrándozni kezdett örömében.
A szolgák odaléptek a megtöltött mozsárágyúhoz, hogy Mátyás királynak jelezzék szerencséjüket. Ám ekkor Beatrix gondolt egyet:
– Várjatok! Ne lőjetek!
Mátyás még valószínűleg hozzá sem kezdett a vadüldözéshez. Ha megsütné a halat, s elküldené neki, akkor lenne igazi és duplán diadalmas a győzelme!
Tüstént tüzet rakatott, s a magukkal hozott rostélyon megsütötte a csukát. Egyik ügyes legényét lóra pattantotta, s az vágtában vitte a frissen sült halat Mátyásnak.
(Persze, hogy Fortuna földühödött Beatrix szerelmes lágyszívűségén, s átpártolt Mátyáshoz.)
A király előtt hirtelen föltűnt egy szép szarvas. Nemsokára el is ejtette. Lett erre nagy diadalordítás. Szaladtak a vadászok a tisztásra, ahol a mozsárágyút hagyták.
Beatrix lovasfutára körülbelül feleúton lehetett, amikor eldördült Mátyás mozsara. Megállapodásuk értelmében így Mátyás király nyerte a fogadást.
Beatrix nagyon „bánta”, amit tett. Nem is ízlett neki a szarvasból készült vacsora. Mátyásnak annál inkább a sült hal.
Palotai mendemonda szerint Bántán azért nincs meg a régi nagy tó, mert Beatrix bánatában később be is temettette a tavat.
A királyné a tó partjára akarta építeni a kastélyt, hogy annak ablakából halászhassék, a király pedig az erdőbe, hogy a kastély tornyából még éjjelente is lövöldözhessen a vadakra.
Nem tudtak megegyezni. A sok huzavonának az lett a vége, hogy mindegyikük elhatározta, megépíti a maga külön kastélyát.
Fogadtak, hogy kinek a kastélya épül meg hamarabb. A kastély elkészültét ágyúlövéssel fogják a másik fél tudomására hozni.
Beatrix kastélya lett kész előbb, de ágyúlövés helyett ő maga akarta közölni Mátyással győzelme hírét, s lóhalálában vágtatott Palotára. Feleúton járhatott, amikor eldördült Mátyás ágyúja Palotán.
Beatrix mérgében sírva kullogott vissza kastélyába, s nagyon bánta elhamarkodott cselekedetét. Ezért nevezik a tavat és környékét Bántának. – Vannak, akik úgy tudják, hogy Beatrix bánatában a kastélyát is leromboltatta.

---

 

 

Oldal: Bánta neve
BÁNTAI KERTBARÁT KÖR EGYESÜLET - © 2008 - 2024 - bantakertek.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat